Kitalált történetek és egyéb

Sziasztok!Üdvözölek kedves idegen!Ezen az oldalon az én saját történeteim lesznek megtekinthetök illetve az össze szedetek és beküldötek.De nem csak történetek lesznek megtalálhatok!

Jeff the killer jeff_reflecting_jeff_the_killer_by_kumn-d5szsuo.jpg

Részlet egy helyi újságból: Az ismeretlen gyilkos még mindig szabadlábon Egy hét telt el a megmagyarázhatatlan gyilkosságok óta,de az ámokfutó még mindig szabadon van.Még mindig nem találtak elég bizonyítékot,de egy fiatal fiú azt állítja,hogy túlélte a gyilkos támadását és most elmondja,mi is történt? "-Rosszat álmodtam ezért felébredtem az éjszaka közepén.-mondja-Feltűnt,hogy nyitva van az ablak,pedig emlékeztem rá,hogy lefekvés előtt becsuktam.Felkeltem és bezártam,azután csak visszafeküdtem és megpróbáltam újra elaludni. Az a furcsa érzésem volt,mintha valaki figyelne.Felnéztem és majdnem kiugrottam az ágyból.Egy kis fény átjutott a függönyön és megvilágította a szemeit.Nem normális szemek voltak,egészen sötétek és baljósak,szinte feketék.Halálra rémültem tőle.Ekkor láttam meg a száját.Borzalmas volt,felállt tőle a hátamon a szőr. Az az alak csak állt ott és nézett.Azt hittem örökre ott akar maradni,de akkor mondott valamit.Egyszerű mondat volt,de úgy mondta ahogy csak egy igazi elmebeteg képes rá. Azt mondta"Aludj vissza."Felordítottam.Erre előhúzott egy kést és megcélozta a szívemet.Felugrottam az ágyra és ütöttem,rúgtam,próbáltam leszedni magamról.Ekkor apám berohant,mire az az őrült belevágta a kést a vállába.Valószínűleg már végzett a szomszédokkal,ha a zajra nem hívták a rendőrséget. Lerohantunk a földszintre és kiszaladtunk a házból.Az ember visszafordult a folyosóról és elfutott,utána már csak azt hallottam ahogy betöri az üveget.Az ablakhoz mentem és kinézve még láttam a távolban.Egy dolgot biztosan tudok,soha nem fogom elfelejteni azt az arcot.A gonosz tekintetét és az őrült vigyorát.Sosem fog kimenni a fejemből." A rendőrség még mindig keresi ezt az embert.Ha látnak valakit akire illik ez a leírás,azonnal forduljon a helyi hatóságokhoz. Jeff és a családja most költözött a város új negyedébe.Az apját előléptették a munkahelyén és úgy gondolta,jobb lesz egy ilyen "divatos"helyen élni.Jeff és a testvére,Liu nem panaszkodott.Ki ne szeretne egy új és jobb otthont? Éppen csak elkezdtek kicsomagolni amikor átjött az egyik új szomszéd. -Hello!-mondta-A nevem Barbara,egy utcában lakunk.Csak szerettünk volna a fiammal együtt bemutatkozni.-intett a kisfiának-Billy,ők itt az új szomszédok.-A gyerek csak köszönt és visszarohant játszani. -Én Margaret vagyok-mondta Jeff anyja-A férjem Peter és a fiaink,Jeff és Liu.-Bemutatkoztak,de amikor Barbara meghívta őket a fia születésnapjára tiltakoztak,de az anyjuk elfogadta a meghívást. -Anya,miért menjünk el néhány kisgyerek bulijára?Nem vagyunk már kicsik. -Jeff,most költöztünk ide és meg kell mutatnunk,hogy igenis szeretünk a szomszédainkkal lenni és jó társaság vagyunk.Elmegyünk és kész! Jeff ellenkezni akart,de inkább nem szólt semmit,ha az anyja valamit elhatározott akkor az végleges volt.Felment a szobájába és leült az ágyára.Csak nézte a plafont és elfogta egy furcsa előérzet.Elkergette a gondolatot,butaságnak gondolta.Hallotta,hogy hívják,így visszament segíteni. Másnap,a lépcsőn ment lefelé,hogy elinduljanak az iskolába,de most is,ahogy este is többször,újra elfogta az a különös érzés,viszont ezúttal erősebben.Még mindig megpróbálta figyelmen kívül hagyni.Reggeli után,Liuval elindultak a buszmegállóhoz.A buszt várták amikor valaki tőlük pár centire ugratott el gördeszkával.Meglepetten ugrottak hátra. A fiú visszafordult hozzájuk és a kezébe kapta a deszkát.Körülbelül tizenkét évesnek tűnt,csak egy évvel fiatalabbnak Jeff-nél.Inget és szakadt farmert hordott. -Hé,úgy néz ki új hús érkezett!-Hirtelen két másik fiú jelent meg.Az egyikük nagyon vékony volt a másikuk pedig egyszerűen kövér. -Ha már így összegyűltünk,mutatkozzunk be.Ő itt Keith-mutatott a vékony fiúra.Olyan arcot vágott,mint aki teljesen be van kábulva. -Ő pedig Troy.-intett a kövér gyerek felé. -Én pedig Randy vagyok.Most,hogy idáig eljutottunk,mint újak a környéken,igazán megdobhatnátok egy kis buszpénzzel,ha értitek mire gondolok. Liu előrébb lépett,készen arra,hogy megvédje magukat,de ekkor Randy sokat mondó pillantására,az egyik barátja előránott egy kést. -Reméltem,hogy együttműködőbbek lesztek,de úgy tűnik,hogy a nehezebb utat választottátok.-Odament Liu-hoz és kivette a zsebéből a tárcáját.Jeff baljóslatú érzete még erősebben tért vissza.Liu mellé lépett,mire az megpróbálta leinteni,de nem vett róla tudomást és Randy elé sétált. -Ide figyelj,te kis senki,add vissza az testvérem tárcáját vagy gondban leszel!-A fiú elrakta a pénzt és elővett egy kést. -Mert mi lesz?Mit fogsz csinálni?-A mondat hatására Jeff behúzott egyet a srácnak aztán elkapta a csuklóját és eltörte.Randy felsikoltott,mire a barátai Jeff-re támadtak,de ő gyorsabb volt.A földre dobta a szenvedő fiút.Keith támadt rá először,de Jeff kikerülte és a karjába szúrta Randy kését.A gyerek nyögve a földre esett.Erre Troy is nekiesett,de a fiú ököllel gyomrba vágta,mire a hústorony is a földre esett és hányni kezdett. Liu semmit nem tudott tenni azon kívül,hogy megdöbbenve végignézte a jelenetet. -Jeff,mi volt ez?-Ez volt minden amit mondott.Látták,hogy jön a busz,tudták,hogy őket fogják okolni mindenért,így inkább elfutottak,amilyen gyorsan csak tudtak.Hátranézve látták ahogy a sofőr odarohan a három fiúhoz.Nem mondtak semmit az iskolában csak ültek és hallgattak.Liu csak egyszerű verekedésnek gondolta,de Jeff ennél többet érzett.Ijesztő volt,hogy milyen erős késztetést érzett arra,hogy bántson valakit.Nem tetszett neki,hogy boldognak érezte magát tőle.Inkább ellógta a nap többi részét.Hazaérve,amikor a szülei a napjáról kérdezték,csak annyit válaszolt."Ez egy csodálatos nap volt."Következő reggel kopogtak az ajtón.Lent az anyja két rendőrrel várta és dühösen nézett a fiára. -Ezek a tisztek azt mondták,hogy megtámadtál három gyereket és,hogy az egyiket meg is szúrtad.Megszúrtad,fiam!-Jeff csak a padlót nézte,mert már világos volt,hogy az anyja szerint mi az igaz. -Ők voltak azok akik ránk támadtak a késsel. -Fiam-szólt az egyik rendőr-Mi azt tudjuk,hogy három gyereket súlyosan megsebesítettek,ti pedig elmenekültetek a helyszínről.Szerinted mi ebből mire tudunk következtetni?-Jeff tudta,hogy hiába mondana bármit.Arra nem volt bizonyíték,hogy rájuk támadtak.Azt nem mondhatta,hogy nem menekültek,mert tényleg azt tették.Tehát nem tudta megvédeni sem magát,sem a testvérét ebben a helyzetben. -Fiam,hívd ide a testvéred.-Nem akarta megtenni,hisz nem tehetett semmiről. -Uram,én tehetek mindenről.Liu megpróbált visszatartani engem,ő nem csinált semmit. A rendőr a társára nézett és bólintott. -Hát úgy néz ki ezért elég kemény büntetést kaphatsz,ugye tudod? -Várjanak!-szaladt le Liu,kezében egy késsel-Én vertem meg azokat a fiúkat.Be tudom bizonyítani.-Felhúzta a ruhaujját és megmutatta a vágásokat és zúzódásokat a kezén és a csuklóján.Valóban úgy nézett,ki mintha ő tette volna. -Először is tedd azt le.-Mondta a rendőr,mire Liu a földre dobta a kést. -Nem,én voltam!Én csináltam!-Jeff-nek már könnyek folytak az arcán. -A testvérem csak megpróbálja át venni a felelősséget azért amit tettem,de ezt nem lehet.Vigyenek csak el.-A rendőrök elvezették és beültették Liu-t a járőrkocsiba. -Liu,mondd meg nekik,hogy én voltam!-Az anyja a vállára tette a kezét. -Nem kell hazudnod.Tudjuk,hogy Liu volt,hagyd abba az ellenkezést.-Jeff csak tehetetlenül nézte ahogy a kocsi elhajt a testvérével.Pár perccel később az apja,próbálta elmozdítani,de amikor meglátta a furcsa arckifejezését,tudta,hogy baj van. -Fiam,mi van veled?-Jeff nem tudott válaszolni,mert már a sírást próbálta visszafolytani.Az anyja is megpróbálta megtörni jelenetet,miszerint a fia a nyílt utcán sírt,de nem tudott mit tenni.Jeff csak egy órával később ment vissza a házba.Bent a szülein csalódottságot és döbbenetet látott.Nem bírta őket nézni,ahogy Liu-t vádolják az ő tettéért. Lefeküdt aludni és próbált felébredni a rémálomból.Két nap telt el és nem kaptak semmi használható hírt a rendőrségtől.Jeff-nek nem voltak barátai akikkel tölthette volna az időt,így nem maradt más csak a szomorúság és a maró bűntudat. Egészen addig,amíg szombaton az anyja boldog és örömtől sugárzó arcának látványára nem kelt. -Jeff kelj fel,ma fontos nap van.-Húzta szét a függyönyöket. -Mi van ma? -Billy szülinapja.Készülődj szépen. -Anya,csak viccelsz,ugye?Nem várhatod,hogy egy babazsúrhoz vágjak jó képet azok után,hogy... -Mindketten tudjuk,hogy mi történt.De az egy jó lehetőség,hogy egy kicsit megtörjük az elmúlt napok feszültségét.Öltözz fel.-Azzal kiment a szobából és elvonult készülődni.Jeff hosszú percekig kínlódott mire fel tudott kelni.Véletlenszerűen kikapott egy inget és egy farmert aztán felöltözve levonult a földszintre.A szülei már készen várták.Az anyja koktélruhát,az apja pedig öltönyt viselt.Egyáltalán nem értette,hogy egy kisgyerek szülinapjára miért kell így kiöltözni? -Fiam,te tényleg ebben akarsz jönni?-háborgott az anyja. -Jobb,mintha így túlöltöztem volna.-A nő elnyomta a közelgő dühkitörését és elmosolyodott. -Lehet,hogy ez soknak tűnik,de szeretnénk jó benyomást tenni.-Az apja szavaira Jeff csak morgott valamit aztán visszament a szobájába. -Nekem nincs ilyen alaklmi ruhám.-kiabált le a lépcsőn. -Csak vegyél fel valami szebbet.-Körülnézett,de csak egy fekete nadrágot talált.Inge má csak csíkos és mintás volt amik nem voltak megfelelőek.Végül inkább felvett egy fehér,kapucnis fölsőt és így ment vissza. -Rajtad meg mi van?Á,mindegy,nincs időn káltoztatni.-sóhajtott az anyja és kiterelte a családot az ajtón,hogy az utca túloldalán megérkezzenek Barbara-ékhoz.A nő kiöltözve nyitott ajtót és amikor átsétáltak a házon mindenhol csak felnőttek voltak,gyereket viszont nem láttak. -A gyerekek az udvaron vannak.Jeff,mi lenne,ha kimennél és játszanál velük?-nézett rá Barbara. A kertben cowboy jelmezben rohangált az aprónép.Egyszer csak egy kisfiú szaladt oda hozzá és a kezébe nyomott egy játékpisztolyt és egy kalapot. -Akarsz játszani? -Nem vagyok kisgyerek,túl öreg vagyok az ilyesmikhez. -Kérlek!-nézett rá kölyökkutya arccal. -Rendben.-Fogta a pisztolyt és elkezdett játékból a gyerekekre lőni.Először csak nevetségesnek gonodlta a helyzetet,de később kezdett jól szórakozni és kicsit felvidult a Liu-val történtek után.Jól elvolt amíg meg nem hallotta a zajt.Miután megütötte a fülét,Randy,Troy és Keith átugrottak a kerítésen.Randy égő gyűlölettel nézte a fiút. -Jeff,nem igaz?Van még egy befejezetlen ügyünk. -Azok után amit a testvéremmel tettetek,a szart is ki kéne vernem belőletek. -Lehet,hogy egyszer szétrúgtad a ***ünket,de most nem lesz szerencséd.-Már a mondat közben elkezdett Jeff felé rohanni és felborította azután pedig ütni kezdte.A gyerekek sikoltozni kezdtek a szülők pedig kirohantak a házból.Troy és Keith előhúzták a fegyvereiket a zsebükből. -Ha valaki megpróbál beleavatkozni azt kibelezzük.-Randy is előkapta a kését és Jeff vállába szúrta.Randy felugrott és elkezdte a fejét rugdosni,de a fiú elkapta és kicsavarta a lábát,hogy a földre kényszerítse.Amikor sikerült,felpattant és a hátsó ajtó felé futott,de Troy elkapta. -Kell egy kis segítség?-Elkapta a gallérját és átdobta a teraszajtón.Ekkor Randy addig ütötte amíg el nem kezdett vért köhögni. -Gyerünk,Jeff.Kelj fel és küzdj meg az életedért.-Áthajította a konyhába ahol talált egy üveg vodkát amit széttőrt Jeff fején.-Gyerünk már!-visszalökte a nappaliba.-Miattam ül a drágalátos kis testvéred.Te meg nem csinálsz semmit?Csak ülsz ott és megrohadsz a saját nyomorodban.-Erre Jeff felugrott. -Na,végre.Örülök,hogy megmozdultál.-Viszont Jeff-et újra elkapta az a különös érzés.Amikor Randy elkezdett felé rohannai,Jeff agyában elpattant valami.Mintha maga a lelke pusztult volna el,minden racionáli gondolatával együtt.A földre dobta a fiút és elkezdte a mellkesát ütni.Csapást csapás követett egészen addig amíg Randy szíve meg nem állt. Mindenki csak döbbenten nézte őt.Jeff viszont ekkor vette észre Troy és Keith kezében a fegyvereket.Felpattant és megpróbált felmenekülni az emeletre.A két fiú lőni kezdett rá és utána rohantak.Jeff bevetődött a fürdőszobába és közben letépte a törülközőtartót a falról.Az őt üldöző srácok tárából kifogyott a lőszer így előkapták a késeiket.Először Troy érte be és elkezdett felé hadonászni a pengével,mire Jeff fejbeverte a törülközőtartóval.Mikor a hústorony kidőlt már csak Keith maradt.A fiú sokkal mozgékonyabb volt,mint Troy.Eldobta a kést és elkapta Jeff torkát.A falnak lökte,de a felettük levő polcról rájuk borult a fehérítő.Mindketten kiabálni kezdtek.Amikor Jeff összeszedte magát felkapta a tartót és megcélozta vele Keith fejét.A fiú összeesett és erősen vérzett,mégis baljós mosolyal feküdt a padlón. -Mi olyan vicces?-Keith elővett egy öngyújtót. -Az a kis koktél rajtad,az a vicces.-Jeff szemei kikerekedtek,de Keith hozzávágta az égő gyújtót,mire a ráömlött vodka azonnal lángra kapott.Szörnyű sikoly hagyta el a torkát.Az alkohol égett rajta,miközben a fehérítő marta a bőrét.Végigrohant a házon és próbálta eloltani a lángokat,de hiába.Olyan volt,mintha a pokol külön kis bugyrot szánt volna neki.Leesett a lépcsőn,mire az emberek kiabálni kezdtek.Az utolsó amit látott,hogy a szülei,majd egyre többen próbálják eloltani.Ekkor ájult el. Amikor felébredt az arca be volt kötözve.Semmit sem látott,de érezte a varrásokat a testén.Megpróbált felkelni,de az infúziót így kihúzta a karjából.Berohant egy nővér. -Nem szabad még felkelned.-mondta,és visszanyomta az ágyba.Jeff csak ült vakon,míg munkaidő után meghallotta az anyja hangját. -Jól vagy,drágám?-Nem tudott válaszolni a kötésektől.-Jó hírem van.Egy tanú vallomást tett,miszerint látta,hogy Randy-ék támadtak meg titeket és,hogy Liu nem csinált semmit.Két nap múlva ki is engedik.-Megölelte a fiát és elbúcsúzott tőle.A következő hetekben folyamatosan látogatta őt a családja.Aztán eljött a napja,hogy levegyék a kötéseket.Mind izgatottan várták.hogy láthassák az arcát.Amikor már csak egy réteg géz tartotta az orvos a család felé fordult. -Reméljük a legjobbakat.-Amikor az utolsó kötés is lekerült,Jeff anyja felsikotlott,az apja és Liu pedig csak megdöbbenve bámulták. -Mi van?Mi történt az arcommal?-Kiugrott az ágyból és a fürdőszobába rohant.A tükörbe nézve látta,hogy mi okozta a szorongást.Az ajka egészen mély árnyalatú vörösben égett,az arca hófehér volt a haja pedig feketére pörkölődött. -Jeff,ez nem olyan rossz.-próbálta nyugtatni Liu. -Nem olyan rossz?...Ez tökéletes!-Jeff hisztérikusan felnevetett.A családja megrökönyödve nézte ahogy a bal szeme és keze is rángatózott. -Jeff,rendben vagy? -Persze!Sosem voltam még ilyen boldog!Nézz rám!Az arcom tökéletesen illik hozzám!-A szülei csak a sokkolt fiúkat látták.Nem voltak tisztában azzal,hogy amikor Randy miatt elpattant nála egy húr,azzal megszűnt az addigi fiúk lenni és nem maradt más helyette,mint egy őrült gyilkológép. -Doktor úr.Ez tényleg az én fiam?Minden rendben van a fejével? -Persze.Ez természetes egy ekkora trauma után. -Jeff,édesem.Gyere,ideje menni.-Jeff eközben tébolyult vigyorral állt a tükörképe előtt. -Rendben vaaan.Menjünk. Még át kellett venniük a ruháit.Mindet összevarrták és kitisztították.Eltűnt az összes vérfolt,mintha nem történt volna semmi.Az anyja segített öltözködni a fiának aztán haza indultak,nem tudván,hogy ez lesz az utolsó napjuk. Éjszaka Jeff anyja furcsa hangokat hallott a fürdőszobából.Erőtlen sírásnak tűnt.Amikor benézett azzal találta szembe magát,hogy Jeff egy késsel éppen groteszk vigyort vág az arcára. -Mit csinálsz? -Egy idő után már fájt a mosolygás,de így már örökké mosolyoghatok.-A nőnek ekkor tűnt fel,hogy Jeff szemei is ijesztőek.Fekete karikák voltak a szeme körül és egyszerűen képtelen volt becsukni őket. -És mi történt a szemeddel? -Amikor pislogtam nem láttam az arcom ezért kiégettem a szemhéjamat.-Az anya lassan hátrálni kezdett,látván,hogy a fia teljesen megőrült. -Mi a baj anyu?Ugye szép vagyok? -Igen kicsim.Szólok apádnak is,hogy nézze meg,milyen szép.-Berohant a hálóba és felkeltette a férjét.-Drágám,hozd a fegyvert és...-elhallgatott amikor meglátta,hogy Jeff az ajtóban áll,kezében a késsel. -Hazudtál anyu.-Ez volt az utolsó amit hallottak,mert Jeff a következő pillanatban mindkettejüket kibelezte. Liu meglepetten ébredt fel a zajra,de amikor nem hallott mást megpróbált visszaaludni.Már az álom határán volt amikor úgy érezte,hogy figyelik. Amikor felnézett Jeff a szájára szorította a kezét és lassan felemelte a kést.Liu próbált szabadulni,de nem ért semmit. -Shhh,csak menj aludni!

Jane the killerjtk.jpg

Jane Jeff (The Killer) szomszédja volt.Egynap a már őrült Jeff meghívta őt és a családját , hogy vacsorázanak velük.Jane szülei hamarabb mentek el a vacsira mivel,aznap Jane kicsit beteg volt.Majd később Jane is elment a házhoz.Ám amikor be akart lépni a házba , valaki leütötte.Azaz Jeff.Később Jane arra ébredt , hogy egy székhez van kötözve és egy asztalnál ül ahol a szülei és még néhány ember volt.És mind halott...Jeff Jane mellett ült.
-Jó a vacsora?-vigyorgott a fiú.
Jane erre sikoltozni kezdett , de ez nem használt.Jeff elment, majd benzinnel és öngyújtoval tért vissza.Majd.....felgyujtotta Janet...
Körülbelül 1 hónap múlva Jane egy kórházban ébredt.Levette a kötést az arcáról majd tükörbe nézett.Nagyon megégett az arca...Majd az ápolónő behozott neki egy kis csomagot.Jane leült az ágyára és kinyitotta a csomogat.Egy kés,egy fekete rózsa,egy maszk és egy levél volt benne.A levélben ez állt:
"Kedves,Jane!
Sajnálom , hogy már nem vagy olyan gyönyörű, mint régen.Na, de tessék itt a kés amivel a szüleidet öltem meg, és egy maszk!
Remélem még találkozunk!

Bye:Jeff"

Nina the killerntk.jpg

 Nina egy fanatikus Jeff őrült volt. Volt egy kisöccse, akit megtámadtak a suliban. Nina ezert elment bosszútállni. (Nina csak 11) Kicsit túl lőtt a célon ,de még nem ölt meg senkit. Másnap megint találkozott azokkal akik bántották az öccsét. Egy fegyver volt náluk.Nina menekülni kezdett... Bemenekült egy házba ,ahova követték.Ott Nina talált egy éles tárgyat,amivel megölte az emberkéket. Este otthon gyilkolásvágyat érzett, és hirtelen indulatból keressni kezdett egy kis whiskeyt és gyufát. De a gyufa sehol. Ekkor egy árnyék jelent meg a távólban. -Csak, nem ezt keresed?-kérdezte egy fiú akinek fekete haja, hófehér bőre és szürreális mosolya volt. Erre Nina bólintott. -Had segítsek!-mondta Jeff majd a whiskeyt Nina fejére öntötte és rádobta a gyufát... Jeff később eltűnt. Nina pedig másnap egy korházban ébredt. Egy hónap múlva levették a kőtéseket róla. Az anyja és testvére szomorúan nézték... Hófehér volt a bőre és leégett a a szemhéja. -Milyen vagyok, anya?-kérdezte, majd odarohant a tükörhöz. Hisztérikusan nevetni kezdett. -Jajj de szép vagyok.... Szebb, mint valaha. Ezt Jeffnek köszönhetem!-mondta psychopata mosollyal. Pár nap múlva Nina hazamehetett. Este a szobájába ment. Az anyja fura nevetést hallott a szoba felöl.Odament. Nina épp egy kibelezett holttestet boncolt.Arcán pedig egy hatalmas mosoly húzódott végig, mivel bevágta a száját. -Anya ugye milyen szép vagyok?-kérdezte. -Nem vagy az.... Te egy szörny lettéll..egy gyilkos!-mondta az anya majd futásnak eredt. De Nina utolérte és leszúrta. -De kár hogy anya nemtalált szépnek... Mikor végzett vele, az öccse szobájához indult. -Aludj hercegem!-mondta halkan majd a kést a fiú fölé helyezte....Reggelre a fiú halott volt, Nina pedig eltűnt.

Jeff the killer fallen love maxresdefault.jpg

 A nevem Aisa és a történet amit elmesélek egy olyan szerelem története ami felemészt,tönkretesz,amely a lehető legrosszabbat hozza ki belőled és mégis nem akarsz mást csak újra átélni minden percét,Ő általa szenvedni és érte halni ha azt akarja.
Az én történetem egy keringő a megtestesült tébollyal,maga a haláltánc..Igen ez olyasmi amit talán nem is szabadna elmesélni de meg kell osztanom veled.Ne kérdezz és ne tégy semmit csak ülj és figyelmesen hallgass..hallgass és talán megérted hogy az én szerelmem sokkal valósabb mint bármely másik habár cukormáz helyett vér borítja...

Már lassan két év telt el azóta hogy a legjobb barátom Jeffrey elköltözött az ország másik felére,és ezalatt a két év alatt nekem sikerült összespórolnom annyit hogy el tudjak utazni hozzá..Régebben rengeteget e-maileztünk és minden jelesebb alkalomra küldtünk képeslapot majd ezek lassan abbamaradtak ami bántott de úgy éreztem ha meg akarja velem szakítani a barátságot legyen férfi és mondja a szemembe ,így izgatottan készülődtem..Anyukám rengeteget aggodalmaskodott a hosszú út miatt de megnyugtattam hogy minden rendben lesz és mivel már 17 éves vagyok sikerült meggyőznöm hogy tudok vigyázni magamra.Apával könnyebb dolgom volt ő a szabadelvű szülők közé tartozik,azt vallja hogy mindent meg kell tapasztalnom így  nyert ügyem volt.Jeffreyt nem értesítettem mert meglepetésnek szántam az érkezésem.Az hogy kellemes vagy kellemetlen meglepetés leszek majd elválik.Halkan dúdolgatva pakoltam be a kocsiba amit a jogsim megszerzésének alkalmából kaptam meg tavaly nyáron.
Anyu szalad ki egy plusz táskával mikor így is elég sok a cuccom aggodalmaskodva megosztja velem a tartalmát is ami szendvics,gyógyszer jelzőfény és sok egyéb ami szerinte elengedhetetlen egy ilyen útra.Mosolyogva megköszöntem majd puszit adtam és elhajtottam.Hosszú és kimerítő út állt előttem de a fene se bánja hiszen újra láthatom  legeslegjobb barátomat.Már oviba is együtt jártunk és mocskosul hiányzott nekem.Feltekertem a hangerőt a kocsiban és teli torokból üvöltöttem Corey Taylorral a kedvenc Sklipnot számomat és végig azon tűnődtem mit fog szólni Jeff az új Aisahoz mert igencsak megváltoztam.Rengeteget fogytam a hajam sokkal hosszabb lett a stílusom pedig a mackónadrágból átavanzsált az extrémen szaggatott cicanaciba, a szemüveget is elhagytam és a korábbi visszafogott énemet elnyelte a mostani vadulós,bulizós rocker lány.
Út közben párszor megálltam benzinkutaknál vagy boltoknál hogy kaját vegyek és a mosdókban ruhát váltsak.Jóformán 3 napi folyamatos vezetés után beértem a városba és nagyjából azután két órával nagy nehezen megtaláltam a címet ami a képeslapos borítékokon virított.Hulla fáradtan de az izgalomtól felpörögve állítottam le a motort és szaladtam fel a lépcsőn.hatalmas lelkesedéssel feküdtem a csengőre de az meg sem nyikkant.Összevont szemöldökkel szemlétem de nem ijesztettem meg annyira hogy a funkciójának megfelelve csengessen végre.A biztonság kedvéért feküdtem rajta még egy kicsit de mikor nem adta meg magát elkezdtem az ajtón dörömbölni.Később persze eszembe jutott hogy lehet nincsenek otthon  de próba cseresznye,lenyomtam a kilincset.A zár engedett és én boldogan sétáltam be.Mivel a gyanú beigazolódott és nem volt otthon senki kiszaladtam és bevonszoltam a csomagjaimat majd elindultam körbenézni a házban mert már majd be pisiltem.Mikor elkezdtem körbejárni furcsa vérnyomokat véltem felfedezni,majd megláttam pár  leszaggatott rendőrségi szalagot a földön.Ha eddig nem hugyoztam össze magam hát most is csak egy hajszál választott el tőle szerencsére pont velem szemben volt a wc.Miután kijöttem folytatva felfedező utamat bementem egy szobába..minden csupa vér volt, a bútorok összetörve..kezdtem aggódni mi van ha már nem is itt él Jeff?Pár perc múlva halottam ahogy becsapódik a bejárati ajtó majd lépteket amiknek hangja vészesen közelinek tűnt és egyre csak közelebbinek halottam őket.
Megfordultam és egy nálam majd két fejjel magasabb hosszú fekete hajú srác állt fehér pulcsiban a szája mosolyra vágva,szemhéja nem volt.A kezemet a szám elé kapva fojtottam el egy rémült sikolyt.
A fiú egyenesen rám nézett majd közelebb jött és megragadta a torkom.Reszkettem a félelemtől de amikor a szemeibe néztem valami bizarr nosztalgia fogott el. Ez nem lehet..tényleg ő lenne? Ő lenne az én Jeffrym?!

A fiú erősen szorította a nyakam,köhögtem ,izegtem mozogtam hogy levegőhöz jussak.
-Ki vagy te és mit keresel itt?-a kérdéssel egy időben teljes erőből a földhöz vágott, valami fémesen csillogott a kezében.Amikor jobban megnéztem rájöttem hogy az a valami egy kés volt,reszkető hangon válaszoltam:
-Én...itt lakott egy nagyon jó barátom Jeffrey..hozzá jöttem.-a földön kissé távolabb kúsztam menekülési útvonal után kutatva a szemeimmel.
A csávó döbbenten nézett rám egy pillanatig majd úgy helyezkedett hogy eszembe se jusson kiszaladni az ajtó.
-Egy jó barátod?Pontosan kinek is a jó barátja volt Jeffrey?-gúny csillant a szemeiben a hangja dermesztő volt, az összes szőrszálam sikoltozva vágta magát haptákba a hátamon.
-Ki kérdezi?tudod hol van Ő?-hátráltam mert ő tett egy lépést felém.
-Pontosan ki akarja tudni hogy én ki vagyok?-a hangjába ezúttal gúny is vegyült amitől felment bennem a pumpa.
-Én bazdmeg!De annyira nem izgat csak azt bökd ki tudod -e Jeff hol van-szó szerint leüvöltöttem a fejét majd eszembe jutott hogy végtére is ez egy pszichopata.Mire én eddig eljutottam a gondolatmenetemben a srác túllépett a kezdeti döbbenetén és felnevetett.a nevetés..az a nevetés..biztos hogy ő Jeff.Tudtam hogy ő az de nem mertem lépni.rettegtem hogy megöl engem is.
-Mit tennél jeffel ha most itt állna előtted?-kérdezte kissé félrebillentett fejjel.Odaléptem hozzá és átöleltem hiszen ő az én Jeffrym:
-Átölelném pontosan így és elmondanám hogy mennyire hiányzott nekem és hogy remélem ő is örül hogy lát.Megkérdezném hogy miért nem válaszolt az üzeneteimre hogy hogyan alakult az élete.Kisírnám nála hogy együtt aludjunk mint az oviban és hogy énekelje el nekem azt a régi altatót amit a nagyi énekelt mikor nála voltunk míg a szüleim és az ő szülei dolgoztak.Átbeszélgetném vele az éjszakát és aztán hozzábújva aludnék délig..-mindezt remegő hangon mondtam végig. A mondandóm felénél fél kézzel átkarolta a derekam a másik kezében lévő kést pedig a torkomnak szegezte.A szemem megtelt könnyel,amikor felnéztem rá a tekintetünk találkozott.
-Te félsz tőlem nem igaz Aisa?
-Nem tőled félek..az rémít meg hogy nem tudom mi történt..hogy nem tudom velem is végeznél-e
Jeff elmosolyodott amitől a vágás az arcán vérezni kezdett és a vér az én arcomra cseppent.
-Igen megfoglak..téged csak én ölhetlek meg..-egyenesen a szemembe nézett a keze egy kicsit lejjebb csúszott.
-MI-miért..?Mi rosszat tettem..*majdnem elsírtam magam a hangom nyekergő volt emiatt.Jeff a fülemhez hajolt és belesuttogott.
-azt akarom hogy rettegj tőlem,hogy fájjon hogy akarj engem úgy ahogy én téged.-forró lehellete csiklandozott a nyelve hegye a fülemhez ért ahogy beszélt amitől kissé összerezzentem.
-ne..ne bánts.-könyörögtem neki félve,reszkető lábaimon alig tudtam megállni.Mindkét kezével átkarolva tartott halottam lassú,nyugodt szívdobbanásait.
-Mostantól az enyém vagy.Magamhoz foglak láncolni Aisa.Azt akarom hogy csak én létezzem számodra,hogy ízlelhessem a véred, a húsod.Azt hogy csak engem láss meg 1000 ember között is.Hogy örökké velem légy.-reszketve a pulcsijába markoltam ezek a szavak egy beteg ember szavai voltak..Egy elmebetegé..tudtam hogy végem.
-Gyönyörű szemeid vannak..A félelem kifejezetten jól áll- Lágyan csengett a hangja miközben a hajam simogatta-tudni akarom a fájdalom milyenné teszi ezt a gyönyörű arcot.-a mondat végén megcsókolt hosszan én pedig félelmemben elvesztettem az eszméletem.

Mikor magamhoz tértem már késő este volt a sötétben semmit nem láttam így az egyik éjjeli lámpát felkapcsolva körülnéztem. Egy gyönyörű fehér bútorokkal berendezett szobában voltam,egy hófehér baldachinos ágy  2 nagy szekrény és két kis éjjeli szekrény rajtuk lámpával..az órára néztem hajnali 3..éreztem hogy vizes a hajam és ahogy végignéztem magamon pizsiben voltam...pánikba estem mert csakis Jeff fürdethetett le.le akartam mászni az ágyról de nem sikerült a nyakamon ugyanis erős nyakörv volt ami láncra volt kötve és a lánc vége a falba fúrva.Menten frászt kaptam úgy éreztem valaki a bolondját járatja velem valami bizarr és eszement tréfa az egész.Pár perc múlva bejött jeff csak egy nadrág volt rajta és a szemeim rátapadtak egyszerűen olyan hasizma volt hogy vizuális orgazmust éltem át abban a pár másodpercben.Lassan odasétált és leült mellém az ágyra,én pedig tovább bámultam nagyjából öt percig mire leesett hogy mi van.
-Jeff...hát öööö..miért vagyok pizsiben?-elég hülye kérdés de valljuk be teljesen helyénvaló egy ilyen helyzetben.Jeff elmosolyodott majd megpuszilt
-Mivel tiszta kosz voltál és nem akartál felébredni sem szóval rendbe raktalak.
-na-na de...akkor láttál...-teljesen elvörösödve néztem rá azt hittem elsüllyedek.
-Igen mindet..nagyon édes volt az a kis masni.-perverzen nézett rám nekem meg egy rák vörösségével vetekedett a fejem színe mert a bugyim elején volt látható egy kis masni és most esett le hogy a fehérnemű sincs rajtam.
-te..te egy perverz disznó vagy -mondtam kétségbeesetten mire ő olyan aranyosan nevetett hogy kész lettem volna mindent megbocsájtani neki ha nem rettegtem volna ennyire.
-Ugyan már nem emlékszel mennyit fürödtünk régen együtt?-mire a kérdését feltettem én már az ágyon feküdtem alatta és a hajammal játszott.
-Jeff..ez nem ugyanaz végtére is felnőttünk..-suttogtam és éreztem ahogy egyre jobban hozzám simul.Összeérintette a homlokunkat.
-Legyünk újra gyerekek-halkan suttogott a haja ahogy az arcába hullott csiklandozta az én arcom is..féltem de jólesett a közelsége.
-Akkor játszunk valamit mint régen...
-Rendben játszunk kicsit..-enyhén perverznek találtam a hangsúlyt és kisebbre húztam magam mire ő elvigyorodott láttam megcsillanni a kést.
-Ne félj nem okozok komoly sérülést..-mondta mikor látta a rémült tekintetem majd megragadta a karom és mélyen megvágta.Karmazsinvörös vérem csordogált lassan a sebből én pedig fájdalmasan nyüszítettem összeszorított fogakkal Jeff alatt aki lovaglóülésbe helyezkedett el rajtam.Mosolygott majd belenyalt a sebbe mire én hangosan felszisszentem.
-Milyen finom..-mondta majd lenyalta a karomról is a vért engem pedig kirázott a hideg.Ejtett még rajtam pár vágást egyre mélyebbeket de vigyázott hogy nehogy eret vágjon.Mikor látta hogy már nem bírom rám hajolt és homlokon csókolt.
A kését végighúzta a nyakamon kicsit megsebezve az és a sebre hajolva elkezdte szívni.A kezeimmek átöleltem és mikor fájdalmasabb volt a hátába vájtam a körmöm aminek eredményeképp mire Jeff befejezte a kis játékát az ő hátán csordogált a vér én pedig tele voltam sebekkel.Később bekötötte a mélyebbeket és az összeset kitisztította nehogy elfertőződjön majd mellém feküdt és szorosan magához ölelt.
-Később majd mást is játszunk -Suttogta és lentről felfelé végigsimított a combomon.
Jóleső borzongás futott végig a gerincemen majd lassacskán elnyomott az álom.

Már lassan egy hét telt el mióta itt vagyok Jeffel...Miután egy reggel arra ébredtem hogy nincs a házban megszületett bennem a nagy világmegváltó elhatározás hogy lelépek.Persze ezt könnyebb volt kitalálni mint megvalósítani már ott elakadtam hogy hogyan szedjem le magamról azt a kib*szott nyakörvet.Nagyjából 2 órám ennek leoperálásával ment el,és megkönnyebbültem mikor siker koronázta a törekvéseimet.Ezután jött a következő:hogyan menjek ki a szobából?az ajtó bezárva az ablakon rácsok..Hosszasan babráltam a zárat mire kinyílt az ajtó és én végre a markomban éreztem a szabadságot..Kirohantam a házból,beszálltam a kocsiba de mikor be akartam indítani a motor lefulladt..Nagy levegőt vettem majd újra próbáltam,de a motor csak köhögött mint egy végső stádiumú tüdőbajos..Egyre idegesebb lettem majd halottam hogy valaki kinyitja a hátsó ajtót és beül.

-Na nem indul?
Mikor hátranéztem Jeff ült ott a ruháján friss vérnyomokkal,egyenesen a szemembe nézett.Nem mertem megmozdulni nehogy rontsak a helyzetemen,éreztem hogy átjár a félelem.
Jeff ezek után nem szólt semmit kiszállt, megkerülte a kocsit, és kinyitotta az ajtót ami mögött ekkor már kicsire összekuporodva reszkettem.Benyúlt és a hajamnál fogva kirángatott majd be a házba.Amint beértünk a szemközti falnak lökött én pedig sírva reszketve omlottam a földre.
-Ne bánts kérlek!Jó leszek..-sírtam de nem hatották meg a könnyeim leguggolt hozzám az oldalamnál éreztem a kés hegyét.
-Megdöglesz..-suttogta majd odahajolt és megcsókolt ezzel egy időben pedig beledöfte a kését az oldalamba.
Fájdalmas nyöszörgés hagyta el a számat de nem mertem megmozdulni.Jeff vigyorogva nézett rám majd megforgatta a kést a sebben én pedig üvöltöttem a fájdalomtól.
-Ölj meg! Ölj meg ha megakarsz de ne kínozz!!-ujjaimmal görcsösen akaszkodtam a pulcsijába,a könnyeken át homályosan láttam az arcát.
Lassan kihúzta a kést belőlem én pedig levegőért kapkodtam a hasító fájdalom következtében.Lefejtette magáról az ujjaimat és a földre lökött.
Most nem ápolt le..nem kötötte be a sebet..már nem érdekelte ha meghalok..
Összekuporodtam a sarokban és lehunytam a szemeimet remélve hogy többet nem ébredek fel.
Nem is tudom igazán mi fájt jobban..maga az hogy már a kezemben volt a menekülés lehetősége és nem éltem vele vagy az hogy láttam Jeff szemében hogy csalódott bennem.Úgy éreztem már nem számítok neki.A gondolataim egészen az álmaimba kergettek amik most legalább olyan kegyetlenek voltak mint a valóság..mindvégig azt a tekintetet láttam,azt a csalódott tekintetet amiben először düh lángja lobban majd azt felváltja a közöny köde.
Egyszer csak úgy éreztem felemelkedem a földről így pár perc múlva álmosan hunyorogtam és láttam hogy jeff emelt fel..éreztem hogy lefektet és betakar.
-Jeff?-nyöszörögtem álomittasan.Odahajolt és megpuszilt.
-Gyűlöllek-suttogta majd az ajkaimra is adott egy puszit és kiment a szobából.

Jeff a szökési kísérlet óta egy árva szót sem szólt hozzám,ételt is csak annyit adott hogy ne forduljak fel.Mikor bejött a szobámba estefelé hogy kivigye a tálcát amin a vacsorám volt elkaptam a kezét.
-Haragszol rám Jeff?-láttam rajta hogy nem akar válaszolni és ahogy a földet nézte megfordult a fejemben hogy nem is akar rám nézni.-Ha már nem kellek engedj haza a szüleim nagyon aggódhatnak-kérleltem,mire a szemében valami gúnyos fény villant.
-Nem haragszom...Gyűlöllek..gyűlölöm azt az ártatlan tekinteted,gyűlölöm a naivitásod,gyűlölök mindent ami te vagy-miközben beszélt végigsimított az arcomon.-És tudod mit gyűlölök benned a legjobban?Azt hogy nem tudlak gyűlölni,nem tudlak elfelejteni,és nem vagyok képes végezni sem veled.Gyűlölöm magamat amiért képes vagyok így szeretni téged..-fájdalmasan elmosolyodott és az ölébe húzott.
Kisímítottam a haját az arcából és megpusziltam.
-Jeff és mi van ha azt mondom hogy én is szeretlek?-halkan kuncogott mintha csak egy viccet meséltem volna neki amin kicsit meg is sértődtem.
-Akkor azt mondanám, hazudsz hogy mentsd a bőröd.
-Na de...én nem hazudtam..-szomorúan néztem rá és motyogtam.Láttam hogy megdöbbent azon amit mondtam és hogy őszinte legyek én is...
Végülis ha figyelembe vesszük hogy egy elmebetegnek vallottam szerelmet aki már napok óta fogságban tart és nem egyszer majdnem kinyírt pusztán szeretetből.Lehet el kéne azon gondolkodnom én normális vagyok-e...
Jeff miután leküzdötte döbbenetét megcirógatta az arcom és félhangosan motyogta:
-Bizonyítsd be hogy nem hazudsz..
-B-bizonyítsam?Azt meg hogy gondoltad?-éreztem hogy halvány pír önti el az arcomat.
-Mutasd ki a szereteted-aranyos volt ahogy félénken motyogott lehajtott fejjel ,én megsimogattam az arcát és hozzábújtam.
-Ha szeretnéd hogy kimutassam akkor engedd hogy szeresselek-kedvesen mosolyogtam rá,most egyáltalán nem volt ijesztő.Most olyan volt mint régen mikkor még kicsik voltunk.Átkarolt és szorosan ölet magához,egy kósza könnycsepp gördült le az arcán.Mikor letöröltem  közelebb húzott és a vállamba temette az arcát.
-Nem akarom hogy lásd.-szipogta én pedig ezt tiszteletben tartva némán átöleltem.
Nem tudom meddig ültünk így a földön de jólesett ez a kis némaság..ez a csend tökéletes volt időt adott megnyugodnom,és időt adott arra hogy tiszta fejjel gondoljak végig mindent.Az elmúlt napok mint egy film újra lejátszódtak bennem és bár úgy éreztem az érzéseim tisztázódtak,a miértek még mindig homályba vesztek.
Rájöttem hogy szeretem Jeffet de azt nem tudtam volna megmondani hogy miért..
Talán azt élveztem hogy egy ilyen veszélyes vadat mint ő meg tudtam szelidíteni,vagy talán azt hogy hiába volt a fájdalom és a félelem minden csókjában éreztem az őszinte szerelmet,és a gondoskodást?
Nem tudom igazából mit éreztem pontosan akkor de azt biztosan tudom hogy nem akartam hogy végetérjen a pillanat.

Aisa szülei Bree és Josh már több mint egy hete nem halottak semmit a lányuk felől.
Bree megállás nélkül csak aggodalmaskodott és rágta férje fülét hogy menjenek és jelentsék be az eltűnését a rendőrségen.
A férfi épp a tv előtt nézte az egyik kedvenc filmjét mikor Bree ismét rákezdte:
-Drágám..ma már legalább negyedjére csörgetem Aisát de nem veszi fel..nagyon aggódom.
Josh kivette a szájából Mallboro-ját és elegáns nyugalommal fújta ki a füstöt.:
-Ugyan kérlek biztosan jól van.
-Ó Josh!Te meg az a hülye felfogásod-forgatta a szemeit az aggódó anya.
-Ne vernyákolj már nem hallom a filmet..egyébként én teljesen megbízok a lányunkban ha valami baj lenne már jelentkezett volna.Talán azért nem jelentkezik mert elege van abból hogy állandóan a seggében lógsz
-Ahh! vagy úgy szóval én miattam nem jelentkezik! hát persze!! te magad mondtad hogy a lányunk megbízható szóval ha más nem egy sms-t dobna vagy küldene egy postagalambot vagy valami!-toporzékolt Bree kikapcsolva a tv-t.
-Jól van mit akarsz mit csináljak hogy megnyugodjon picinyke lelked?-érdeklődött Josh enyhe gúnnyal a hangjában.
-Menjünk el a rendőrségre és jelentsük be az eltűnését..
Josh sóhajtott már rég letett arról hogy végignézze a filmet.Magára vette a kabátját és még Bree előtt elcsaklizta a kocsikulcsot.
Később a rendőrségen felvették a jegyzőkönyvet,leadták Aisa kocsijának a rendszámát viszont a címet nem tudták megadni ahova Aisa ment mert magával vitte az egyetlen borítékot amin az rajta volt.
Később Bree még inkább zaklatott állapotba került önmagát hibáztatta hogy mégis engedett lánya idióta kérésének majd Josh-t hogy egy percig sem próbálta lebeszélni egyszülöttjüket.
Mikor hazaértek az asszony bezárkózott a hálóba Josh pedig visszaült látszólag teljesen érdektelenül a tv elé.Természetesen ő is aggódott a lányáért hogyne aggódott volna.De nem mutathatta már csak a felesége miatt sem..ha ő kiborulna a felesége végleg összeomlana lelkileg és idegileg egyaránt.

Másnap reggel ismét egyedül ébredtem,az ágyamban.Az egyik éjjeli szekrényen  omlett és görög saláta illatozott és egy fehér Margaréta volt a tányér mellett szirmain pár vércseppel.
Elmosolyodtam jóízűen megettem a reggelit, csak azt sajnáltam hogy a virágot nem tudtam vízbe rakni.
Ahogy nézegettem a margarétát eszembe jutott anyukám és az ő kis virágoskertje amit mindig olyan boldogan gondozott.Majd lassacskán eszembe jutott apa,a közös filmezések,a grillezések,a családi sátrazások a vízparton.Egy nagy kövér könnycsepp gördült le az arcomon és ezt követték apróbb társai,és nem akartak elfogyni.
végül már a virágot a kezemben szorongatva és a térdeimet átkulcsolva zokogtam mint egy kis óvodás.
-hiányoztoookh..az anyukámat akarohooomm..-sírtam félhangosan.
Olyannyira belefeledkeztem a honvágyamba hogy észre sem vettem hogy Jeff bejött a szobába csak az hogy átölelt hátulról.Szorosan hozzábújtam és egészen a kiszáradásig bőgtem.


Szorosan bújtam Jeffhez és magamba szívtam a vér illatát ami bár az egész házat körbelengte a fiú közelében sokkal intenzívebb volt.Nem tehettem róla,de a vér szaga undorított felfordult tőle a gyomrom így mikor kis erőt vettem magam eltoltam a fiút aki értetlenül nézett rám.
-Mond csak Jeff..miért tartasz engem itt?-kérdeztem enyhe remegéssel a hangomban.
-Miért? Mert szeretem ha a közelemben vagy..mint egy kis háziállat-elnyúlt az ágyon és immár fekvő helyzetből nézett fel rám.
-Szóval..ezt értsem úgy hogy szeretsz?-mintha a remény lángja fellobbant volna bennem hiszen ha szeret rá tudnám venni hogy eresszen szabadon...de jó is lenne.. a lelkem mélyén azonban éreztem hogy egyáltalán nem biztos hogy jól fogok kijönni a helyzetből.
-Aham..mondhatni...-érdekesen néz rám,majd felül és egész közel hajol hozzám,a hangszíne megváltozik majdhogynem félelmetes lesz.-Mit akarsz ebből kihozni?
-Én..én csak..szeretnék hazamenni...ha szeretsz elengedsz anyáékhoz..ígérem vi-vissza fogok jönni máskor is-a hangom egyre inkább elhalkul ahogy minden szavam után egyre nagyobb hévvel lobbannak fel Jeff szemében a düh lángjai.
-Itt maradsz!! Ha kell akkor elintézem hogy többet egyáltalán ne mozoghass-megragadja a torkomat és ahogy elkezdi szorongatni tébolyodott hangon kezd el kuncogni majd idegbeteg röhögésbe csap át a kuncogás és én csak arra tudok gondolni hogy végem van itt és most meghalok..A látásom könnytől lesz homályos,nem csak a halál gondolatára hanem az eszeveszett fájdalom miatt amit a mellkasomban és a torkomban érzek..Kétségbeesetten vergődök a szorításban akár egy csapdába esett patkány,és ahogy találkozik a tekintetem a fiúéval tudatosul bennem hogy ő maga is patkánynak tart...ezek az utolsó gondolataim,lehunyom a szemem,és a kapálódzásom is abbamarad..hallom a saját csontom pattanását,ahogy Jeff eltöri a gégémet.Elenged,de már hiába próbálok levegő után kapkodni,nem jut a tüdőmbe semmi oxigén.Utoljára még megszorítom Jeff kezét amit az ölébe ejtett és örökre elhomályosul minden

--jeff szemszöge---

Csak ülök az ágyon és nézem ahogy elszáll belőle az élet..Ahogy utolsó erejével megszorítja a kezem hirtelen fájdalom nyilall a mellkasomba.Megöltem..pedig szerettem..én csak magamnál akartam tartani..megint egyedül maradok..sosem..sosem fájt még ennyire hogy elvettem valaki életét.Végigsimítom az élettelen arcot majd hirtelen elönt a düh.Ki ez a kis szuka aki miatt most szenvedek? Ő akart meghalni! El akart hagyni megérdemelte! Így legalább örökre velem marad..örökre..Hiába próbálom magam ezzel nyugtatni egyre inkább kezdem meggyűlölni Aisát amiért meghalt..amiért nem tudott úgy szeretni engem ahogyan én őt.Előveszem a késem és belesuttogok a fülébe,bár tudom hogy nem hallja..mert már semmit nem hall..
-Aisa..szeretlek..ezért kicsinosítalak az utolsó utadra-mosolygok kedvesen miközben a késem a hasába döföm.Érzem ahogy egyre mélyebben hatol bele a kés a még meleg húsba,hosszában felvágom a lányt,szabad kezemmel szétkenem a kicsorduló rubintvörös vért az ágyon,és a saját arcomon majd mélyen benyúlok az így ejtett sebbe megragadom a beleit és kirántom a testéből egy részét.
-Igen Igen így már gyönyörű leszel kedvesem-üvöltöm katartikus állapotban és hallom saját hisztérikus nevetésem visszhangzani az egész házban.
-Várj hadd hozzam rendbe a sminkedet is-nyájasan szólok a hullához majd megragadom a lány alsó ajkát és a késemmel levágom ugyanígy teszek a felsővel is.Ahogy a vér bemocskolja a fehér ágyneműt egyre izgatottabb leszek,elborítják testemet a kéj hullámai.Aztán meglátom ahogy az immár tompa fényű szempár néz rám.Mintha csak számon kérne,bűntudatom lesz ami elsöpri az euforikus érzéseket és haragra gerjeszt.
-MIT BÁMULSZ??! NE BÁMULJ MÁR-üvöltözök a halottal és késemet a bal szemébe döföm,többször is megforgatom a szemüregében a pengét a sötétvörös vér mindent beborít..Érzem ahogy vékony csíkokban kezd csorogni a könny a szememből míg végül már semmit sem látok,ráz a zokogás.
-Bocsáss meg nekem..így legalább gyönyörűen távozhatsz. -Végigsimított az arcán ami immár inkább egy húscafatra emlékeztet és kirohanok a házból,be az erdőbe..soha többé nem akarok ide visszajönni SOHAA!!!!

------------
Hudson nyomozó elvállalta az eltűnt lány ügyét.Mivel a szülőktől mindössze egyetlen címet kapott ahova lányuk igyekezett így elsőként oda megy.Több órás utazás után rossz előérzettel támolyog be az elhagyatott házba,és ahogy egyre beljebb megy erősödik ez az érzése.Az egyik szobaajtó megnyikordul és ő előkapja a revolverét.Lassan megnyugszik hogy a veszély elmúlt..vagyis..nem is létezett.Nagy levegőt vesz egy elkezd minden szobát körbejárni.Mikor az utolsóhoz érne a földbe gyökerezik a lába...friss vérnyomok vannak az ajtón.Fegyverét előre szegezve belép az orrát a rothadó hús szaga csapja meg a gyomra rögtön felkavarodik,nagy erő kell hogy leküzdje hányingerét és bemerészkedjen a szobába..Amikor meglátja az ágyon heverő megcsonkított,és immár rothadó holttestet nem bírja tovább.A Bűz és a férgek látványa együttesen már túl sok neki....
Miután kihívta a munkatársait megkezdődött a helyszínelés,Aisa testét pedig elszállították.
Amikor a szüleit Josht és Breet értesítette a nyomozó még maga is sokkhatás alatt volt..Josh mindenképp látni akarta a lányát de miután lent a hullaházban megmutatták neki teljesen összeomlott..könnyek nélkül,csak befelé zokogott
A szerető család megszűnt létezni,azzal hogy Jeff meggyilkolta Aisát Josh és Bree lelkét is megölte..mindketten magukat hibáztatták.Többé nem szóltak egymáshoz..Bree italba Josh pedig a munkába temetkezett.
Mikor Josh pár héttel a temetés után kiment a lány sírjához egy csokor friss margarétát talált rajta amelyet friss vércseppek díszítettek..térdre borult és mióta megtudta hogy a lánya halott először sírta el magát.

Laughing Jack (EREDETI)laughing_jack_in_a_box__by_zlata666-d7h0gut.jpg  

Karácsony éjszaka volt a havas Londonban.1800-at írunk.Egy kicsi házban a város szélén egy 7 éves Isaac nevű kisfiú élt.Isaac egy szomorú kisfiú volt barátok nélkül.Miközben a többi gyerek a karácsonyt a fa alatt lévő ajándékok kinyitásával töltötte, Isaac egyedül volt a hideg és poros kunyhójában. Isaac szülei nagyon szegények voltak, az anyja szigorú nő volt és otthon tanította Isaacot.Apja a kikötőben dolgozott hosszú órákat, hogy eltarthassa családját.Sokszor munka után betért a közeli kocsmákba és ott elköltötte a pénzt, amit nagy nehezen megkeresett, majd mikor hazaért a drága feleségével,Isaac anyjával üvöltözött.Néha annyira bedühödött, hogy durván megverte kedvesét, majd keményen megerőszakolta amíg részeg volt.Ezen az éjszakán is ez történt.Issac csak remegve feküdt piszkos takarói alatt ameddig elcsitultak a kiabálások.Végül a szegény remegő Isaac elaludt.Azzal álmodott, hogy van egy barátja, akivel nevetnek és játszanak...így talán boldog lehet, mint a többi londoni gyerek. Amikor Isaac felébredt egy fura fadobozt pillantott meg az ágya melett.Isaac meglepődött a kézzel készített doboz láttán, ami gyönyörű szinekkel volt kifestve.Azt kérdezgette magától, vajon ki hagyhatta ott neki.Isaacnak nagyon kevés játéka volt, azokat is az út szélén vagy egy árokban találta.Isaac letérdelt a doboz elé és felemelte.A doboz elejére egy boldog bohóc arca volt festve és a doboz csodás színekben pompázott.A dobozon egy kicsi papír pihent, amire ez volt írva : "Isaac-nak". A doboz aljára egy szöveg volt festve : "L- laugh- ing- J- Jack-in -a -box " Itt megállt ... "L-aughting Jack -in-a -box ? " Isaac már hallott Jack-ina-box -ról(meglepetés doboz), de Laughing Jack -in-a -box-ról még soha.Isaac megragadta a fém kart a doboz oldalán, majd forgatni kezdte.Ekkor megszólalt a "Pop Goes The Weasel" című dal..Isaac együtt énekelte a dalocskát a dobozzal.De nem történt semmi."Biztos elromlott"- sóhajtotta.A dobozt az ágya szélére tette és átöltözött. Isaac ekkor egy hangos zajt hallott az ágya felől.Hátrafordult és látta, hogy a doboz remegni kezd.A doboz fedele kinyílt és színes füst és konfetti szállt ki belőle.Isaac nagyon meglepődött.Ahogy a színes füst szerteszállt egy "multi color" bohóc állt a közepén.A magas és vékony ember haja ragyogó vörös volt és az orra egy szivárvány színű papírtörcsérböl volt.A vállán cián színű tollak voltak és ruhája nagyon színes volt.Ekkor a színes bohóc izgatottan tárta szét karjait és boldogan felkiáltott : "Jöjjenek kicsik vagy nagyok, gazdagok vagy szegények és tekintsék meg a legjobb bohócot az összes közül!!Laughing Jack-in-a-Box" Isaac szemei felcsillantak "K-ki vagy?"-kérdezte. A színes bohóc lelépett az ágyról egy boldog mosollyal az arcán "Örülök, hogy megkérdezted!A nevem Laughing Jack!Én vagyok az új barátod egy egész életre!Varázslatos vagyok!Sosem fáradok bele a játékba tudok harmonikázni és mindent szeretek amit te, egyszóval az érzelmeid szerint változom!" Isaac felnézett a relytéjes bohóc férfira. "A-akkor barátok va-vagyunk?"-dadogta "Barátok?"-vonta fel az egyik szemöldőkét Jack " Mi vagyunk a LEGJOBB barátok, Isaac ...éppen neked lettem teremtve!" Isaacnak leesett az álla -"Te tudod a nevemet?" Jack felnevetett -"Persze, hogy tudom a nevedet! Mindent tudok rólad, és most, hogy befejeztük a bemutatkozást lenne kedved bújócskázni?" Isaac boldogan elmosolyodott -"Komolyan?" "Lenne kedved játszani velem?...oh...." Itt megállt egy pillanatra- "Sajnos le kell mennem és köszönnöm kell anyámnak, meg segítenem kell a házimunkában..." Isaac mosolya eltünt és csalódottan nézett a földre.Jack a kezét a fiú vállára tette. "Akkor majd itt megvárlak!"- mosolygott rá kedvesen.Isaac elmosolyodott - "Rendben..akkor visszajövök, ha mindent megcsináltam...rendben?" Jack elmosolyodott - "Természetesen..amúgy többször kéne mosolyognod, jól áll neked!"- kacsintott jack.Issac még egyszer emosolyodott, majd kilépett a szoba ajtaján.Isaac egész nap a bohócrol és a varázslatos dobozrol mesélt anyjának.Az anyja egy szavát sem hitte el.Isaac végül meggyőzte anyját, hogy menjenek fel a szobába és csodálják meg a bohócot.Amikor beléptek a szobába a bohóc már nem volt ott, sem a doboz.Az anyja ezt nem vette jó néven, olyan lenéző pillantást vetett fiára, hogy annak remegni kezdtek a térdei. "D-de anya...ő-" Isaac anyja egy hatalmas pofont adott a fiának.Isaac sírni kezdett és ajkai is remegtek. "HÜLYE GYEREK!HOGY VOLT MERSZED HAZUDNI NEKEM A GYERMEKI IDIÓTASÁGAIDROL?KI AKARNA A BARÁTOD LENNI TE SZÁNALMAS SENKI?A NAP HÁTRALEVŐ RÉSZÉT A SZOBÁDBAN FOGOD TÖLTENI ÉS VACSORÁT SEM KAPSZ!Na most mit mondasz te fogyatékos?!" Isaac nagyot nyelt mielőtt kinyöte a választ -"K-köszönöm anya." Isaac anyja egy undorodó pillantást vetett fiára, majd kiviharzott a szobából.Isaac az ágyra dőlt,szeméből patagzottak a könnyek.Ekkor egy hang kiáltott fel : "Mi történt,Isaac?" Jack ült melette és megsimította a fiú arcát. "H-hol voltál?"- suttogta erőtlenül a fiú.Jack válaszolt -"Elbújtam,nem látthatnak meg a szüleid, mert akkor soha többé nem hagynának minket játtszani." Isaac megtörölte a szemeit. -"Nézd...nagyon sajnálom...de ígérem most nagyon boldoggá foglak tenni és egész este játszani fogunk!" -mondta jack mosolyogva.Isaac elmosolyodott, Jackkel egész este izgalmas játékokat játszottak.Jack egy kézmozdulattal életre keltette Isaac ólom katonáit és azok menetelni kezdtek a szobában.Horror storykat meséltek egymásnak szellemekről.Isaac megkérdezte Jacktól, hogy ő szellem e.De Jack elmagyarázta neki, hogy ő egyfajta szuperhős.Amikor az estének vége lett jack benyúlt a zsebébe és kivett onnan rengeteg ínycsiklandó édességet.Isaac extázisba esett amikor az egyik színes cukorkát a szájába vette.Isaac sokat nevettet...boldogan telt az éjszaka, úgylátszott mostantól boldog élete lesz...Legalább is addig boldog volt amíg be nem következett a 3 hónappal későbbi incidens.Egy kellemes meleg nap volt, ez kicsit fura volt Londonban.Isaac hamar befejezte a házimunkát, így megengedték neki, hogy kimenjen játtszani.Jack és Isaac a hátsó kertben játszottak kalózosat, amikor a szomszéd macskája ugrott be a kertjükbe."EGY ELLENSÉGES KÉÉÉÉÉÉÉM!"-kiáltotta el magát Isaac hála a fantáziájának. "Majd én elkapom kapitány!" -kiáltotta Jack nevetve.Jack elkapta a macskát ami karmolt és fújt. "Ne hagyd meglógni Jackie!" Jack erősen szorítota a macskát, ami az életéért kűzdött.A macska meghalt és jack a földre dobta a macska tetemét, aminek a csontjai összevoltak zúzva.Pár percig csend volt, majd a csendet Isaac nevetése törte meg. "WAHAHAHA!Ezzel bebizonyítottuk, hogy a macskáknak nincs is 9 életünk!" -nevetett és már sírt a nevetéstől.Jack is nevetni kezdett, majd megszólalt -"Ehm..nem fogsz te bajba kerülni, ha anyád meglátja a szomszédja macskájának a tetemét a kertben?" Isaac nevetése azonnal abbamaradt. "A-akkor dobjuk át megint a szomszéd kertjébe..."- dobta át a macska tetemét a szomszéd kertbe.Jack és isaac visszasiettek a fiú szobájába.Egy órával később Isaac anyja üvölttözött, majd lehívta fiát.Jack csak üvöltözést hallott, de semmit nem értett belőle.Kb fél órával később Isaac visszatért a szobába, szemein lehetett látni, hogy sírt. "Mi történt?"- kérdezte Jack idegesen. "É-én próbáltam elmondani anyámnak, hogy te nyírtad ki a macskát,de ő nem hitt nekem..azt mondta nem vagy igazi..."Jack kissé elszontyolodott, mert rájött, hogy ez az ő hibája.Letörölte Isaac könnyeit. "Egy bentlakásos iskolába leszek küldve...és már ma este indulok..é-és nem jöhetsz velem.." Laughing Jack Lesokkolt. -"MI? nem mehetek? Akkor mégis hova fogok kerülni?" Isaac a színes dobozra mutatott "Dehát onnan nem fogok tudni kijönni ameddig..." Jack megállt.Isaac felemelte a fejét, amikor megláta az egyetlen barátját sírni.- "Igérem minnél hamarabb visszatérek!" Jack a dobozra nézett, majd vissza Isaacra. "És én itt fogok várni rád"- mászott vissza a dobozba...és addig nem lehetett szabad, amíg valaki újból fel nem nyitotta a doboz fedelét.Azon az éjszakán Jack megtapasztalta milyen is valójában a magány.Jack képes volt látni a körülötte történő dolgokat, így a kis szobát is látta, amint az beporosodik.De ő várta a barátját.Jack volt Isaac örökké tartó barátja.Most mégis egy dobozban várt nap-napután..És hónap-hónap után.És várva várta a pillanatot, amikor újra találkozhat barátjával.Isaac szülei még mindig a házban éltek, de sosem mentek fel a szobába.Jack élete szomorúvá vált.Az évek során Jack ragyogó színei eltűntek és így a bohóc fekete-fehér lett.Egy doboz fogságában az örökké valóságig.Remény nélkül élt a bohóc... Eltelt 13 év, amikor Isaac apja részegen tért haza és újból összeveszett feleségével.De ezen az éjszakán annyira összeverte hitvesét, hogy az belehalt sérüléseibe.Más nap az apát felakasztották, amiért megölte a feleségét.Isaac, aki időközben 20 évessé cseperedett örökölte a házat, amiben gyerekkora felét töltötte.Jack barátja lépéseit hallotta a lépcső felé közeledni...De sajnos nem ez volt az a bizonyos várva várt találkozás.Isaac..megváltozott...nem csak nagyobb lett, hanem a tekintete is rideggé vált...Kiveszett belőle a gyerekkori fény.Jack várta, hogy Isaac végre kinyissa a doboz fedelét 13 év elteltével.De Isaac rá sem hederített a dobozra.Teljesen megfeledkezett a régi barátjárol.Ettől Jack nem érzett...semmit.Jack a dobozban maradt színek és érzelmek nélkül, mert ne feledkezzünk meg, ő azt érzi amit Isaac iránta.Másnap Isaac dolgozni ment.Jack pedig várt.Órákkal később Isaac részegen tért haza, majd felbotorkált a szobájába.De most volt valaki vele.Isaac egyik barátnője volt, akit a bárban ismert meg.Egy gyönyörű szőke lány volt zafír kék szemekkel és csodálatos mosollyal.Ez Felkeltette Laughing Jack figyelmét, aki vonzódni kezdett a lányhoz."Vajon kilehet ő?Egy új barát?Azt hittem én vagyok Isaac egyetlen barátja..."- gondolta jack.Isaac és a lány beszélgetni kezdtek.Isaac mondott egy viccet, majd mindketten elnevették magukat.Jack irígykedve nézte őket.Majd Issac és a lány közelebb hajoltak egymáshoz és megcsókolták egymást.Jack lefagyott..Még soha életében nem látott embereket csókolózni.Isaac végigsimított a lány combján.Isaac megismételte a momentumot, majd benyúlt a lány szoknyája alá.A lánynak ez nem nagyon tettszett.Felpofozta Isaacot.Isaac tekintete sötétté vált.A lány ijedten húzódott hátrébb. "HÜLYE RIBANC!"- kiáltotta el magát Isaac, majd pofánverte a csajt. Jack lefagyva nézte őket."Vajon milyen játék lehet ez?"- kérdezgette magától. Isaac letépte a lány ruháit...A lány ijedten rohant az ajtóhoz, de Isaac elkapta és agyonverte.Fröcsögött a vér és Jack élvezte a látványt.13 év után most először felnevetett."Micsoda remek játék!"- nevetett Jack. Amint Isaac lenyugodott rájött, jó lenne megszabadulni a holttestől.Kiment a szobából, majd egy kukával és egy szerszámos dobozzal tért vissza.Isaac a szoba közepére húzta a lány holttestét.Amikor végre minden kész volt Isaac dolgozni kezdett.Jack beteges vigyorral figyelt.Kivett a dobozból pár kést és pár kalapácsot.Az első választása egy kés volt, amivel leszedte a lány testéröl a bőrt, majd lefeszítette a lány megcsonkított testéről a maradék bőrt, majd a húst és a csontokat a kukába dobta, amit megtöltött külömböző vegyi anyagokkal, amik szétmarták a húst.Isaac az éjszaka leple alatt az árokba öntötte a kukában lévő rohadt húst.Az elkövetkező napokban Jack ámulattal nézte, ahogy Isaac boncolja azt, ami maradt a lányból.Isaac készített magának egy fotelt, aminek a két hátsó lába a lány sípcsontjábol míg a két első lába a lány combcsontjábol készült.A kanapé háttámláját a gerincoszlop díszítette.A szék kartámlájaként pedig a lány karja szolgált.A lány maradék bőrét a káttámlához varta míg szőke haját befonta és azzal díszítette a fotelt.A lány koponyáját a háttámla tetejére rakta.Jack elámult régi játszópajtása kreativításán.Isaac attól az estétől fogva soha többé nem ivott alkoholt, mert vérszomja volt.Az elkövetkező hónapokban Isaac javítgatta a horror műhejét.Felszerelt pár szöget a falra, amikkel embereket biztosíthatott a falra, hogy a meghívottait úgy kínozhassa, hogy azok ne szökhessenek meg.Isaacnak már csak egy utolsó dologra volt szüksége, amivel egész este dolgozott. Egy maszkot készített, amit fehérre festett.A maszk ijesztő volt és így vált teljessé ez a horrorisztikus műhely.Eljött az ideje annak, hogy "Isaac Lee Grossman" új játszótársakat hozzon haza.Azon az estén meglátta Jack, ahogy Isaac Lee Grossman egy nagy vászonzságban kapálózó áldozatot visz be a szobába.Isaac letette a zsákot az ágyra amiben egy 5-6 éves kisgyerek volt megkötözve.A gyerek nagyon ijedt volt.Isaac lefogta a fiút ameddig kifeszíttette a falra.A fiú keservesen sírt, amíg Isaac kitette a szerszámait az asztalra.Elővett egy fogót, amivel összezúzta a fiú egyik mutatóujját.Isaac a fiú kínzása közben azt mondta, hogy elfogja engedni.Isacc letépte a fogóval a fiú egyik láb körmét.A fiú fájdalmasan üvöltött miközben a lábából folyt a vér.Isaac áttért a fiú másik lábujjára is, majd arról is letépte a körmöt, de csak félig.A fiú üvöltött és a lábából spriccelt a vér..Isaac megragatda a csípófogóval a fiú körmének másik felét, majd azt is letépte, de a köröm egy csomó bőrt is magával rántott.Isaac kicsit elundorordott...De Jack ezzel ellentéttben nagyon is élvezte ezt az egészet és alig tudta abbahagyni a nevetést a poros kis dobozában.Isaac szerszámot váltott és egy hatalmas kalapácsot vett elő, amivel a fiú arcára ütött eltörve azzal annak orrát.Isaac látva a gyerek mennyire szenved újból szerszámot váltott és elővette a kiélezett kését. "Szánalmas féreg"- véste a fiú mellkasába, aki már alig volt eszméleténél.Isaac közelebb hajolt és a fiú fülébe súgta: -"Ez történkik azokkal a gyerekekkel, akik gúnyosan néznek a felnőttekre".A gyerek szemei könnyekkel teltek meg, amikor Isaac elkezdte lefeszíteni a fiú arcárol a bőrt.A gyerek még élt.A gyerek nagy szemeivel Isaacot nézte, akinek emiatt szíve megtelt dühhel. "MÉG ARC NÉLKÜL IS RONDA VAGY!"- üvöltötte Isaac miközben előhúzta a kalapácsot, amivel a fiú koponyáját kezdte ütni.Addig ütötte amíg a gyerek fejéből nem maradt több csontszilánkokbol és egy szétloccsant agyból.Jack elámulva nézte a "műsor" végét.Isaac 2. meghívotta egy vak öregasszony volt, akit "teázni" hívott meg.Az asszonynak kellett egy kis idő, hogy rájöjjön mibe csöppent, majd még egy kis idő, hogy megtalálja a lépcsőket, amiken Isaaac lelökte. A nő fájdalmasan üvöltött.Isaac unottan megfolytotta a nőt.Isaac következő áldozata egy lány volt, akit arra kényszerített hogy üvegszilánkokat egyen.És a gyomrát később box zsáknak használta.Teltek múltak a hetek és mégtöbb szerencsétlen lelte halálát Isaac műhelyében.Majd egy hideg Decemberi estén... Isaac szobájában végül a polcok megadták magukat az időnek és a rozsdás szögek kiestek a falból, így a játékok a földre estek.Isaac hallotta a hangot így felment az emeletre.Bement a szobájába véres lábnyomokat hagyva maga után.Isaac félredobta a törött dolgokat, majd meglátta a varázsdobozt, amit kiskorában kapott...A kezei közé vette a dobozt.Majd kíváncsiságbol elkezdte forgatni a kart.Elindult a "Pop Goes Wasel" nevű dal horrorisztikus verziója, majd amikor a dal a refrénhez ért Isaac énekelni kezdte azt, majd a dobozt a szemétbe dobta a többi törött játék közé.Isaac feltakarította a többi játékot is és már nyitotta volna az ajtót, de a kilincs beragadt.Abbban a pillanatban egy rémisztő hang hívta Isaacot kiszabadulva végre a doboz fogságából: -" IsSsaAac... " Isaacot kirázta a hideg.Olyan volt, mint egy rémálom.Laughing Jack teljesen fekete-fehér volt.Fogai élesek voltak és egy beteges mosollyal nézett Isaacra.Karjai lógtak a teste mellett és az ujjain lévő hosszú fekete karmok a földet súrolták.Majd megszólalt egy démoni bohóc hangon: -"Olyan jó végre szabadnak lenni! Mond...HiÁNYOZTAM ISAAC?" Isaac le volt fagyva a félelemtől."A-azthittem nem vagy igazi..."- dadogta rémülve. Jack betegesen felnevetett.-"HAHA nagyon is valódi vagyok...sőt!...Már régóta vártam erre a napra...És most végre játszhatok az örökké tartó legjobb barátommal." Mielőtt Isaac bármit is tudott volna mondani Jack megragadta őt hosszú karjaival, majd az emberi csontokbol készült fotel felé kezte vonszolni Isaacot.Jack megfogott 4 hosszú szöget és azzal a fotelhoz szegezte Isaacot.Isaac felüvöltött: -"WÁÁÁH BASZÓDJ MEG TE HOSSZÚ ORRÚ BOHÓC!" Laughing Jack egyszerűen felnevetett. "Ha nem tudsz semmi jót mondani akkor inkább ne mondj semmit!"- vigyorgott Jack. Majd kihúzta Isaac nyelvét és kitépte azt a szájábol.Isaaac szája kezdett megtelni vérrel.Jack lenyomott egy csővet Isaac torkán, hogy az tudjon lélegezni.Isaac behunyta a szemeit.Nem akarta látni, amit a legjobb barátja vele tesz.. "Naaa...nyisd már ki a szemedet.Ha nem nézed akkor nem vicces." Jack elővett 2 ziherejc tűt, amivel Isaac felső szemhéjait nyitva tartotta.Jack elővett egy kést, amivel levágta Isaac ajkait, így láthatóvá téve fogait és ínyjét. Jack megragadta a kalapácsot azzal kiverve Isaac fogait.Letépte Isaac Ingjét.Jack egy éles késsel kivágott egy darabot isaac hasából így láthatóvá téve a gyomrát, majd kiszedte Isaac beleit, amiket felfújt és kisakutyát hajtogatott belőlük."Zsiráfot is tudok!"- kiáltott fel boldogan.Jack a következő trükkjéhez kitépte Isaac egyik veséjét. "Tudod...a vesékhez nem értek annyira...."- dobta el a vesét, majd észrevette, hogy Isaac haldoklik."Máris fáradt vagy? Pedig most jön a nagy finálé~"- kiáltotta boldogan, majd előhúzott egy orvosi fecskendőt tele adrenalinnal."EZ TUTI FELÉLÉNKÍT"- szúrta a fecskendőt barátja szemébe...Egyre mélyebre és mélyebre. Jack kihúzta a fecskendőt és azzal együtt a szemet is ami Isaac arca melett lógott. Jack elmosolyodott: -"Most hogy végre figyelsz..." Jack felnyitotta kissé Isaac gyomrát és közelebb hajolt, majd kinyitotta a száját, amiből csótányok másztak elő...Egyenesen belemásztak Isaac gyomrába megtöltve azt.Majd a bogarak kimásztak Isaac száján és orrán át.Isaac már a halálán volt, amikor Jack mellé térdelt és a fülébe súgta: -"Egy vicces fiú voltál, de úgy tűnik a közös időnk lassan a végéhez közeledik.Nem kell sírnod...Mert a barátságomat a földön lévő összes árvának felajánlom." Szavait befejezve benyúlt Isaac melkasába kitépte a szívét, ami még dobogott.Isaac szemei előtt lepergett az élete.A szülei...az áldozatai...és az a bizonyos karácsony este, amikor megkapta élete első és legjobb barátját.Azt beszélik, amikor a rendőrök megtalálták Isaac véres és megcsonkított testét...az összezúzott arcán lehetett láttni......hogy boldog.

Bloody Painter

screenshot_2015-09-06-10-16-46.jpg

Ő itt Helen, 14 éves. A szemei olyanok mintha sohasem aludt volna eleget. Nem törődik a kócos fekete hajával, mivel nem szeret sok erőfeszítést tenni, hogy rendbe tegye magát; lényegtelen. A padja az osztály hátulsó részén volt, az ablak mellett; mindig csendben rajzolgatott; olyan volt mintha ez jelentene neki mindent. Nem szeretett emberek társaságában lenni, magának való volt. Volt egy ember, akit suli után a padlóhoz szorítottak. Tom-nak hívták, aki mindig a bántalmazás áldozata volt, nem azért, mert valamit csinált, hanem csak a körülötte lévő emberek gyűlölete miatt. Ilyen dolgok gyakran történtek és ezekhez Helen hozzá is szokott. Bár sajnálta Tom-ot, de nem akart közbelépni, elég kellemetlen volt. A szünetben, Judy azt mondta, hogy elvesztette a karóráját s azt kereste. Helen nem segített neki, hiszen nem az ő dolga. Hirtelen, valaki észrevett valami ragyogót Helen táskájában. „Mi ez?” Kérdezte Ban, ahogy belenyúlt a táskába s kivette az órát, ami mű gyémántokkal volt díszítve. Helen nagyon meglepődött amint meglátta, nem tudta, hogy kerülhetett oda. „Ó! Ez az én karórám!” Judy visszakapta Ban-től az óráját miután észrevette. Mindketten Helen-t bámulták egy fura tekintettel. „Nem én voltam!” Mondta Helen, aki még mindig a jegyzetfüzetébe rajzolt, a tekintete elfordítása nélkül. „ Ja, persze.” Judy és Ban kimentek az osztályteremből mihelyst a lány levonta ezt a következtetést. Másnap, mint mindig, Helen az asztalánál ült s rajzolt. Úgy érezte, hogy valami nincs rendben; az emberek róla suttogtak s néhányan „tolvaj”-nak kezdték hívni. Úgy döntött, hogy nem figyel rájuk, mivel úgy se tehet mást. Ahogy az idő telt, Helen lett a bántalmazás új célpontja; mindent, amit csinált az emberek eltúlozva mesélték el. Ez nem tetszett neki, de nem tudott ellenállni. Az érzelmeit elrejtette a szívében, elrejtette a csendbe. Amíg el nem jött egy bizonyos nap, Ban odament hozzá és elvette a füzetét, amiben befejezetlen rajzok voltak. „Mindig csak ezeket az értelmetlen izéket csinálod!” Mondta Ban amint kitépett egy pár rajzot, majd cafatokra tépte őket, szerette volna Helen reakcióját látni. Ennél a pontnál, az érzelmek, amik benne lakoztak most kitörtek. Megütötte Ban arcát s elindított egy bunyót. Habár Helen nem volt egy erős típus szóval hamar kiütötték. Más tanulók jöttek, hogy lássák a harcot, de nem állították le. Pár ember még bele is rúgott az arcába és a hasába. Becsöngetés után, mindenki abbahagyta, amit éppen csinált és leültek a padjaikba mielőtt megjön a tanár. Helen is visszament a helyére, mintha semmi sem történt volna. A tanár belépett a terembe. „Te jó ég! Otis (Helen)! Mi történt?” Helen tele volt látható zúzódásokkal, amiket észrevett a tanár miután belépett az osztályba. Mindenki felé fordult, hogy megnézzék, válaszért várva mialatt gyilkos tekintettel bámulták. „Leesetem a lépcsőn, tanárnő.” Válaszolta Helen amint abbahagyták a bámulást. Miután hazament az iskolából, a szülei is megkérdezték, hogy mi történt s ugyanazt válaszolta. A kék dzseki, amit viselt eltakarta az összes zúzódását kivéve az arcán lévőket. A szülei elhitték, nem kételkedtek. Általában amikor Helen szülei megkérdezik, hogy hogyan érzi magát a suliban, mindig azt mondja, hogy jól. Még arról is hazudott, hogy sok barátot szerzett, minden nap boldog. Helen nem akarja elmondani a szüleinek az igazat, mivel nem szeretné, ha a szülei aggódnának érte. Pár hónappal később, hozzászokott a bántó megjegyzésekhez s az összeverés és a megalázás már neki hétköznapi dologgá vált; most már egyáltalán nem volt fogékony e dolgokra. Ki fogta rá először? Miért csinálja ezt a tettes? Többé már nem számít. Semmi sem számít most már. „Szia! Itt vagy?” Helen egy ismeretlen felhasználótól kapott üzenetet a Facebook-on. „Ki vagy te?” Kérdezte. „Tom vagyok, az osztálytársad.” Tom azelőtt soha sem beszélt vele. Egy kicsit meglepőnek találta. „Mi az?” Kérdezte Helen. „Ööö… Jól vagy?” „Nem a te dolgod!” Helen ezt a következtetést vonta le Tom kérdéséből. Tom egy ideig gépelt majd írta: „Figyelj, tudom, hogy érzel. Ugyanabban a helyzetben vagy mint én. Nagyon szeretnék segíteni neked, de nem tudok… bocsi.” Ezt követően Tom és Helen sokáig chat-eltek s Helen sokkal jobban érezte magát miután elmondta neki minden fájdalmát és érzését, amin keresztül ment. Még viccelődött is Tom-mal s gyakran használt „ :) ”-t, hogy megmutassa a boldogságát. Ez volt az első alkalom, hogy barátot szerzett. Délután meleg volt az idő. „Találkozzunk délután a tetőn! Beszélnünk kell, ne kérdezd, hogy miért!” Tom üzente tegnap este. Követve az utasítást, Helen a tetőn találkozott Tom-mal, integetett majd feléje vette az irányt mihelyst azt mondta „Hé, Tom! Mi a helyzet, barátom?” „Ööö… Valamit el kell mondanom… valami fontosat…” Mondta Tom egy komoly tekintettel. „Emlékszel az óralopásos esetre?”Hogy is felejthetné el Helen? Ezzel kezdődött el a szenvedése! Helen bólintott válaszként. „Én vagyok a tettes!” Tom lehajtotta a fejét, nem mert a szemébe nézni. „MI?!” Helen megdöbbent. „Én loptam el Judy óráját és rád kentem. „Miért csináltad ezt?” „Mivel, hogy te vagy az új célpont, az életem sokkal könnyebb.” Vigyorgott Tom. Igaz, amikor mindenki elhatározta, hogy Helen-t fogja piszkálni, akkor már Tom-ot nem fogják. Olyan, mint egy elhagyott játékszer. Neki így tökéletes. Amíg csendben marad, képes lesz biztonságos életet élni az iskolában. Sikerült neki; a terv kiválóan tökéletes volt. Helen megragadta az ingje gallérját és miután egy kicsit megütötte, a tető szélénél kötöttek ki. Tom megcsúszott és leesett a tetőről. Helen azonnal elkapta a kezét s próbálta visszahúzni, de Helen nem volt olyan erős, hogy így tegyen. „Annyira sajnálom Helen” Tom leesett. Helen becsukta a szemét, nem mert odanézni. El sem tudta képzelni, hogy mi fog történni azzal, aki egy hat emeletes épületről leesik. Miután kiértek a rendőrök, Helen-nel beszélgettek. Túl rémült volt a baleset miatt, még egy szót sem tudott mondani. Megint Helen lett a diákok közötti beszélgetések fő témája. Néhányan úgy gondolják, hogy Helen lökte le Tom-ot a tetőről, de mások szerint Tom öngyilkos lett és Helen nem tudta megmenteni, mert látták, ahogy megragadta Tom kezét mielőtt leesett. Aznap este, Helen a szobájában sírt, didergett s nem tudta megállítani a bűnösséget, ami benne növekedett. Le kellett nyugodnia és hirtelen egy gondolat szaladt végig az elméjén „Nem az én hibám, hogy Tom meghalt. Megérdemelte a halált!” Ettől jobban érezte magát s a vétkessége is elhomályosodott. Helen ijesztően mosolygott, „Tom megkapta a büntetését… szerintem itt az ideje, hogy mások is megkapják, ugye?” A sírása a sötétben nevetéssé változott. Helen osztálytársai eldöntötték, hogy rendeznek egy bulit Halloween-kor, de nem azért, hogy a Halloween-t ünnepeljék, hanem azért, hogy a barátaik eljöjjenek egy buliba. Természetesen, Helen-t nem hívták meg. A Halloween előtti estén Judy és Maggie Facebook-on chat-eltek. Mindketten kollégisták voltak és Judy szobája Maggie szobája mellett volt. 09:03 – Judy: Kik fognak eljönni a holnapi buliba? Már annyira izgulok! 09:03 – Maggie: Az osztályuk többsége ott lesz. De már annyiszor írtam Ban-nek és semelyik üzenetemre sem válaszolt. Mi az ördög van vele? 09:04 – Judy: Asszem dolgozik. 09:06 – Maggie: Valami furcsa történik… Már egy ideje lépteket hallok, amik az ajtóm felől jöttek… Szerintem valaki járkál a kollégiumban. 09:06 – Maggie: Várj, megnézem. (Az ajtón lévő lyukon kinézett Maggie, de valami szokatlant látott…) 09:07 – Maggie: Te jó ég!! Egy srác van odakint, aki egy maszkot és kék dzsekit visel, kés van nála! ÉS TISZTA VÉR!! 09:07 – Maggie: B*szd meg! Kopog az ajtómon! 09:08 – Maggie: Istenem, Istenem, Istenem!!!! 09:08 – Judy: Nyugodj meg és keress egy fegyvert vagy valamit! 09:08 – Judy: Védd meg magad! 09:09 – Maggie: A kilincset forgatja, szerencsére bezártam! 09:09 – Maggie: Félek! 09:09 – Judy: Maggie! 09:09 – Maggie: Mit tegyek?! 09:09 – Judy: Maggie, figyelj! 09:09 – Maggie: MENTS MEG!! 09:09 – Judy: Maggie, nyugodj meg! 09:09 – Judy: Maggie? 09:10 – Judy: Maggie? 09:10 – Judy: Itt vagy? Az üzenetet elolvasták, de Judy nem látja Maggie válaszát. Hirtelen Judy meghallotta a szoba ajtajának nyikorgását. Mihelyt hátrafordult szörnyű fájdalmat érzett a gyomrában. Egy véres ember, aki egy maszkot és kék dzsekit viselt betört a szobába és leszúrta a lányt. Aznap este, mindegyik diákot, akik a kollégiumban voltak megöltek. Senki sem tudta, hogy végzett velük a gyilkos. A gyilkos az áldozatok vérével festett a kollégium falára, a legtöbb festmény egy arcot „ :) ” ábrázolt. A legtöbb holtestet összevagdalták és összezúzták, így ezért lehetséges volt több „festéket” szerezni. Helen Otis a tettes és jelenleg nem tudnak semmit a hollétéről. Habár a chat-en ahol Judy és Maggie chat-eltek egymással, egy üzenetet írtak ami Judy első üzenetére ad választ 09:03-kor: „11:15 – Judy: Ne izgulj a holnap miatt! :) Mert nem lesz holnap!”

BENscreenshot_2015-09-06-10-44-43.jpg

BEN csak egy átlagos gyerek volt, aki szerette a videójátékokat, legfőképp a "Zelda legendája" nevűt. Az apja nagyivó (akár mondhatnánk hogy alkoholista) volt, de ez sose volt probléma. Ben nagyon izgatott lett mikor megszerezte a "Zelda majora maszk legendáját", a játékot, amire már hónapok óta várt, amint a kezébe került berohant a szobájába, betette az N64-be és minden éjjel játszott vele. Az iskolában Bennek még nem volt sok barátja, de volt sok piszkálódó. Ahogy egyre tovább jutott a játékban, többet és többet játszott... Többet, mint kellett volna. Az apja nyugtalan volt a fia játékra pazarolt ideje miatt, sok terve volt remek helyekről ahova elmehetnének, de ez sose valósult meg. Ahogy a napok teltek BEN egyre messzebre és messzebre jutott a játékban, egészen az utolsó kazamatáig és legfőképp az utolsó (fő)ellenségig, de még nem akarta legyőzni mert akkor a szórakozásának vége szakadna, és újra a depressziós kiskölyökké válna, aki előtte volt. Tudta, hogy újrajátszhatja a játékot, de nem lenne ugyan olyan, másodszorra sosem ugyan olyan csodás és nehéz mint először. Mint egy személy, aki játszott a Majora maszkjával tudom min ment keresztül, néha BENhez hasonlítom magam, a barátaim azt mondják, ha 2000-ben születtem volna én lehetnék BEN reinkarnációja, tudom, hülye vicc. BEN eljutott a kő templomtoronyig az utolsó napon, mentett, majd ágyba ment. Másnap az apjának volt egy meglepetése, ami valószínűleg tetszene neki. Elmentek egy helyi tóhoz ami általában üres volt (úgy értem, nem jártak oda emberek). Bennek nem volt az a választása hogy otthon maradjon, ha otthon maradt volna akkor legyőzte volna a játékot, élt volna. Nem sokkal azután hogy odaértek, Ben apukája elővett valamennyi sört. Utálta, amikor az apja iszik. A parton ült egész addig, amíg olyan meleg lett amit nem tudott kiállni, ekkor futott és beugrott a vízbe, még mindig szívesebben lett volna otthon a játékot játszva. Hirtelen Ben apja mérges lett, amiért lefröcskölte. "NEM KELLETT VOLNA EZT CSINÁLNOD, BEN!!" Kiabált, és utánaugrott. Ben olyan gyorsan úszott amennyire csak tudott, de nem volt elég gyors. Ben részeg apja lenyomta a víz alá, de Ben nem ment le harc nélkül. Megfogta az apja kezét és kicsavarta, hogy elengedje.Ben levegőért kapkodva emelkedett a felszínre. Hirtelen valami tompa megütötte a fejét. Durván a tó aljának ütközött, valahogy a kemény sörösüveg megbénította. Még mielőtt minden elsötétült volna, a boldog maszkárus ugrott be a fejébe a szavaival: " egy szörnyű sorssal talállkoztál, nemde, BEN?" , amikor végül kifogyott a levegőből.

A mai nap elmesélem nektek egy fiatal srác storyját akit csak úgy ismert mindenki, hogy "Jadusable". Egyszer kapott egy nintendó 64-et. Jasudable boldog volt mivel így játszhatott olyan játékkokkal, mint kiskorában. Ezért már azon a hétvégén elment vásárolni játékokat n'64 re. Sikeresen beszerzett egy Pokémon Stadium másolatot és egy Golden Eye másolatot.Azt mondta úgy érzi mintha 6. Érzéke lenne ,így mielőtt haza ment volna az utolsó háznál megállt, mivel felkeltette az érdeklődését.(Annál a háznál épp zsigvásár vagy mi volt) Egy asztal volt ott, pár szék és még pár cucc amit én csak vackoknak neveznék.Oda ment az asztalhoz,és egy idős ember mosolygott rá kedvesen ,majd köszönt neki.Felkeltette a figyelmét hogy az az ember az egyik szemére vak volt. Jadusable ekkor megkérdezte,hogy nincs-e eladó videó játéka.Az idős ember azt mondta megnézi hátul. Egy szürke tokos videó játékkal tért vissza. Semmi kép,semmi különös nem volt a tokon,csak annyi volt ráírva alkoholos filcel hogy "majora",Jadusable izgatottan meredt a játékra,majd megkérdezte az öreget mennyit kér a dobozért. A férfi azt felelte hogy ingyen odaadja,és azt is mondta, hogy az a játék egy kb. vele (mármint Jadusabléval) egy idős fiúé volt aki már nem él ott...Jadusable megköszönte az öregnek aki azt mondta: -Akkor viszlát! Jadusable haza ment,és berakta a játékot a gépébe,látta hogy csak egy mentett játék van "BEN" néven. Ekkor leesett neki hogy az öreg nem azt mondta hogy "Akkor viszlát" hanem azt, hogy " Viszlát Ben!". A mi kedves Majora's mask playerünk kíváncsiságból belépett a mentett játékba,de aki elkezdte játtszani sosem fejeztebe,ígyhát inkább kilépett abból a játékból és csinált egy "Link" nevűt,majd játtszani kezdett... De a játékon belül Linknek és BEN-nek is nevezték a szereplőket...Ő azt hitte,hogy csak valami bug vagy valami ilyesmi. Elment kitörölni a BEN nevű mentett játékot,de ott ahol a mentett játékoknak lenniük kellene,csak egy fehér képernyő jelent meg...Szóval aznapra abbahagyta a játékot... Majd később újból játtszani kezdett,elkezdte csinállni azt az utolsó napi glichet...ami arról szólt, hogy mielőtt az órája a nullára érne beszéljen a csillagásszal és nézzen bele a teleszkópba...Ha jól megcsinálltad az időmérő óra eltűnik és újab napot kapsz a folytatáshoz...Ő azt hitte hogy elsőre sikerült neki ,és mikor felnézett a teleszkópbol a csillagász helyett a Skull kid nézett vele farkasszemet,majd utolsó Majorás szobában talállta magát.Akár merre nézett Skull kid mindig előtte volt,és meredten nézte anélkül hogy bármit is mondana...Skull kid szinte sosem jelenik meg ott,így azthitte ez is valami bug és épp lenyomta volna a "reset" gombot amikor egy olyan feliratot látott, hogy : "Nem vagy biztos a miértben, de van egy mentett játékod" "az a vonal pott in-es...szóval semmi keresni valója ott..."gondollta,majd később megjelent egy üzenet :"El akasz menni a főnök templom őrségéhez? Igen/nem" Jadusable tétovázott egy darabig, majd úgy döntött, hogy igen.... A képernyő újbol fehér lett és hamar megjelent az az üzenet hogy : "Egy új nap reggele" Ekkor clock town egyik fura verziójába lett elteleportálva.Nem voltak ott lakósok,és a "Healing song" fordított verziója ment... 05:30 Nem tudni miért...De valami arra sarkalta hogy folytassa a játékot.Belépett a medence zónájába...Majd mikor ez megtörtént...Ott volt Link szobra(Azaz BEN)..."De perverz arckifejezése van" .Onnantól kezdve, nem tudta lerázni magáról. Bárhova ment a szobor követte...Mögötte ment (Mármint a szobor ment mögötte)...Hát jó... Skull kidnek nincsenek mozdulatai, de ennek voltak,és elég egyszerűen megölte Link-et ...Jadusable 3-szor próbálkozott ,de a 3 próbálkozás ugyanazzal végződött....Link halálával... Ekkor a játék úgytett mintha adatokat raktározna el,csak hogy ennek következtében egyre többször játszotta le Link halálát,de most egy üzenet is társult a lejátszáshoz : "Egy kegyetlen sorsal találkoztál?...nincs igazam?"... Visszatérve a kezdőlapra felfedezte hogy a Link nevű mentett játék már nem létezik,helyette van egy :"YOUR TURN" nevű.Belépett abba a játékba majd megint az óra toronyban találta magát Skull kiddel aki fölötte lebegett... Úgy döntötte lenyomja a "reset" gombot. Ezek után a "YOUR TURN" nevű játék alatt volt egy... "BEN" nevű is. A játék amit a legelején törölt visszatért... Gyorsan kikapcsolta a játékot majd aludni ment. Egész este zengett a fejében a játék zenéjének fordított verziója... Másnap elment meglátogatni az öreget aki neki ajándékozta a játékot,de senki sem volt otthon,és az ablakba egy tábla volt kirakva.Az volt ráírva, hogy: "ELADÓ" . Később haza ment, és úgy döntött,hogy megosztja a világgal youtube-on keresztül amit megélt a játékban. Ezért csinált pár videot a "Zelda gonosz játéka" néven... A legjobban eltávolodott a játéktól, ahogy csak tudott.Majd elment megint meglátogattni az öreget,de megint talállt senkit.Egy szomszéd megkérdezte, hogy keres-e valakit. Ő azt felelte hogy az öreget,de a szomszéd csak annyit tudott mondani, hogy elköltözött. Így Jadusable megkérdezte hogy vannak e az embernek rokonai. A szomszéd azt felelte, hogy nincsenek...mind meghaltak. Ekkor Jadusable letámadta a szomszédot egy kérdéssel : "Ki volt Ben?" A szomszéd csak annyit mondott, hogy egy fiú volt aki mások miatt balesetben meghalt. (Aha, a folyóba dobták) De többet nem mondott... Haza ment játtszani, de újbol csak ezt két játékot találta: "YOUR TURN" és "BEN"... A játék mintha súgott volna neki dolgokat...Bent is megemlítette... Napokig nem írt. Végül az egyik osztálytársa megírta a blogjában, hogy Jadusablenak semmi baja és, épphogy költözik . Jadusable pont ezek után írt,hogy ez az utolsó dolog amit megoszt a nagyvilággal és, hogy a videójiban vannak tippek is... Ezek után utána nézett az öregnek...de semmi... Egy új web oldal indult a neten: www.cleverbot.com. Janusable belépett az oldalra.Olyan volt , mint egy chat szoba ahol olyan válaszokat kapsz amik már alapból bevannak programozva. És következzen a beszélgetés egy FONTOS részlete: Jadusable:"Ki vagy te,és hogy tudod irányítani a gépem?" Robot :"Hogy ki vagyok?" J':"Jah igen...te csak egy 'bot vagy..." 'bot :"biztos vagy benne?" J':"Ne csesztesd a gépem!" 'bot:"Én vagyok a számítógéped!" J':"Milyen szép story....mindjárt felhívom dps-t ...rossz áldazatot szemeltél ki!" 'bot:"Újbol meg kell várnom hogy játsz azzal a játékkal?" J':"Mivan?" 'bot:"Az a játék..." J':"Majora's mask?" 'bot:"Igen!" J':"Honnan tudod ezt? 'bot:"Miért? J':"Mit miért?" 'bot:"Én csinálltam..." J':"Mit csinálltál?" 'bot:"Játszottam veled..." J':"Mi a fene?" 'bot:"Csak nem megijesztettelek?" J':"Ki a franc vagy? 'bot:"Ben..." J':"A szobor? Te most a gépemben vagy?" 'bot:"Igen!" J:"Azt hogy?" 'bot:"Te raktál be..." Jadusable már nagyon meg volt ijedve... De tovább beszélt Bennel a cleverboton keresztül. És megtudta, hogy Ben különleges,és tud segíteni neki a játékban meg azt,hogy bentragadt a játékban, és szabad akar lenni... Jadusablét újbol hívta Ben ,de J' most figyelmen kívül hagyta. De a Link szobor kezdett olyan helyeken is megjelenni ahol nem kéne neki... Ben megváltoztatta J' videóit, hogy csak azok a dolgok szerepeljenek benne amik vele kapcsolatosak. Egy éjszaka Jadusable azt álmodta, hogy ő a szobor. Sírva és sikítozva ébredt. Másnap elment arra a helyre ahol ,mint később megtudta Ben megfulladt. Jadusable a Majora's mask 5. Napjához ért... Nem bírta tovább : fogta a játékot elégette majd a laptopját szét verte...remélve hogy sohatöbbé nem hall semmit Ben felöl..



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 1
Tegnapi: 1
Heti: 1
Havi: 33
Össz.: 4 714

Látogatottság növelés
Oldal: Creepypasta
Kitalált történetek és egyéb - © 2008 - 2024 - kitalalttortenetekpls.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »